Jana Bodnárová Insomnia című kötetének tragikummal és melankóliával telített írásai mesterien ötvözik a hétköznapit a kivételessel, az álomszerűt a hűvös racionalitással. A szöveg három, formailag is jól elkülöníthető részből épül fel.

A Mandolin filmforgatókönyv, melynek lineáris narratívája - a középpontjában egy mandolinjátékos kislánnyal - test és lélek, érzékiség és szellem, fény és sötétség klasszikus ellentétére épül. A fény és sötétség, illetve éjszaka és nappal motívuma köti össze a szöveget a könyv másik két írásával.

Az Éjszakai monológban egy nő gondolatait halljuk, aki álmatlansága elől menekülve sétál át az éjszakai városon.

A Utótörténetekben egy másik nő reflexióit olvassuk megrendítő pillanatokról és szokatlan találkozásokról. E lírai szövegekben az álmatlanság egy sajátos világtapasztalat metaforája, mely a hétköznapi létezés és a mögötte meghúzódó mélység határán segít oda-vissza járnunk.