Nincs engedélyezve a javascript.
/
Könyvszalonok
/
Eldorado music

Főkategóriák

Ajándékkönyvek
Albumok
Egészség, életmód
Ezotéria
Fitness-Életmód
Folyóiratok, magazinok
Gasztronómia
Gasztronómiai
Gazdaság, üzlet
Gyerek / Mese
Gyermek- és ifjúsági könyvek
Hangoskönyv
Hangoskönyvek
Hobbi, szabadidő
Idegen nyelvű könyvek
Informatika, számítástechnika
Irodalom
Ismeretterjesztő
Játékok
Kulturális
Mese
Műszaki könyvek
Művészetek
Naptárak, kalendáriumok
Népzene
Nyelvkönyvek, szótárak
Oktató
Olvasási kellék
Papír, írószer
Publicisztika
Regény
Rock / Pop
Sport
Szórakozás
Tankönyvek
Társadalom- és humántudomány
Térképek
Természet- és alkalmazott tudomány
Történelem
Utazás
Ünnepi
Vallás
Zenei

Akciós könyveink árkategória szerint

0 - 499 Ft
500 - 999 Ft
1 000 - 1 499 Ft
1 500 - 1 999 Ft
2 000 - 2 999 Ft
3 000 - 4 999 Ft
5 000 Ft felett

Akciós könyveink engedmény szerint

21 - 30 %
31 - 40 %
41 - 50 %
51 - 60 %
61 - 70 %
71 - 80 %
81 - 90 %
91 % felett

Hírlevél feliratkozás

És értesülj mindenről elsőkézből

Így szólott Zarathustra
Raktári kód:
768376
EAN:
9789634795650
Megjelenés:
2016.
Kötésmód:
ragasztott kartonált
Oldalszám:
588
Méret [mm]:
140 x 202 x 41
Tömeg [g]:
565
4 499 Ft
Szállítás:
1-10 munkanap
Készleten
Polcra

A hangos és kemény válaszoktól elhíresült Így szólott Zarathustra eredetileg a kételyek könyveként született. Hadd ajánlja most ezt a muvet egy kevéssé ismert, kérdésekkel teli Nietzsche-feljegyzés, mely akkor született, amikor a mu terve épp csak megfogant benne.

Hová lett Isten? Mit cselekedtünk? talán bizony fenékig ittuk a tengert? Miféle spongya volt, amellyel eltöröltük köröskörül a teljes horizontot? Hogyan bírhattuk eltörölni ezt az örökké mozdulatlan vonalat, minden addigi vonal és mérték vissza-vonatkozását, amelyre az élet összes addigi építomestere alapozott, amely nélkül úgy tunt egyáltalán nincs perspektíva, nincs rend, nincs építkezés? Mi magunk állunk-e még a lábunkon vajon? Nem zuhanunk-e egyre? Éspedig mintegy lefelé, visszafelé, oldalra, minden irányba? Nem vetettük-e vállunkra a végtelen teret, mint valami jeges légbol varrt kabátot? És nem veszítettünk-e el minden nehézkedési erot, mivel számunkra nincs többé se fönt, se alant? És hogyha élünk még, és magunkba isszuk a fényt, látszólag ugyanúgy, ahogy mindig is éltünk, nem kihunyt csillagrendszerek szikrázó fénye alatt-e? Még nem látjuk halálunkat, nem látjuk hamvainkat, ez pedig félrevezet bennünket és elhiteti vélünk, hogy mi magunk vagyunk a fény meg az élet pedig csak régi, korábbi, fényes életünktol, a valaha volt emberiségtol meg a valaha volt Istentol való parázsló sugarak azok, amik még mindig elhatolnak hozzánk ido kell a fénynek is, ido kell a halálnak meg a hamvaknak is! És végezetül, élok és világlók, akik vagyunk, mindannyian: világító képességünkkel hogyan is áll a helyzet? elmúlt nemzedékekével összevetve? Több-e vajon, mint a hamuszürke fény, amely a megvilágított Földrol verodik a Holdra? (Nietzsche, 1881 oszén)