Nincs engedélyezve a javascript.
/
Drága gyermek Romy Hausmann
Amikor a hercegnő menti meg önmagát
Könyvszalonok
/
Eldorado music

Főkategóriák

Ajándékkönyvek
Ajándéktárgyak
Albumok
Bor
Egészség, életmód
Ezotéria
Fitness-Életmód
Folyóiratok, magazinok
Gasztronómia
Gasztronómia
Gazdaság, üzlet
Gyerek / Mese
Gyermek- és ifjúsági könyvek
Gyermekversek
Hangoskönyvek
Hangoskönyvek
Háztartás
Hifi, audio
Hobbi, otthon, szabadidő
Idegen nyelvű könyvek
Informatika, számítástechnika
Irodalom
Ismeretterjesztő
Ismeretterjesztő
Játékok
Kávé
Kulturális
Mese
Mobil
Műszaki könyvek
Művészetek
Napjaink, bulvár politika
Naptárak, kalendáriumok
Népzene
Nyelvkönyvek, szótárak
Oktató
Olvasási kellék
Őrült ajándékok, dilis kütyük
Papír, írószer
Publicisztika
Regény
Rock / Pop
Sport, természetjárás
Szórakozás
Tankönyvek
Társadalomtudományok
Tea
Térképek
Természettudományok
Történelem
Trunki - bőröndök, utazási kellékek
Utazás
Ünnepi
Vallás
Zenei

Akciós könyveink árkategória szerint

0 - 499 Ft
500 - 999 Ft
1 000 - 1 499 Ft
1 500 - 1 999 Ft
2 000 - 2 999 Ft
3 000 - 4 999 Ft
5 000 Ft felett

Akciós könyveink engedmény szerint

21 - 30 %
31 - 40 %
41 - 50 %
51 - 60 %
61 - 70 %
71 - 80 %
81 - 90 %
91 % felett

Hírlevél feliratkozás

És értesülj mindenről elsőkézből

Így szólott Zarathustra
Raktári kód:
768376
EAN:
9789634795650
Megjelenés:
2016.
Kötésmód:
ragasztott kartonált
Oldalszám:
588
Méret [mm]:
140 x 202 x 41
Tömeg [g]:
565
4 499 Ft
Szállítás:
1-10 munkanap
Készleten
Polcra

A hangos és kemény válaszoktól elhíresült Így szólott Zarathustra eredetileg a kételyek könyveként született. Hadd ajánlja most ezt a muvet egy kevéssé ismert, kérdésekkel teli Nietzsche-feljegyzés, mely akkor született, amikor a mu terve épp csak megfogant benne.

Hová lett Isten? Mit cselekedtünk? talán bizony fenékig ittuk a tengert? Miféle spongya volt, amellyel eltöröltük köröskörül a teljes horizontot? Hogyan bírhattuk eltörölni ezt az örökké mozdulatlan vonalat, minden addigi vonal és mérték vissza-vonatkozását, amelyre az élet összes addigi építomestere alapozott, amely nélkül úgy tunt egyáltalán nincs perspektíva, nincs rend, nincs építkezés? Mi magunk állunk-e még a lábunkon vajon? Nem zuhanunk-e egyre? Éspedig mintegy lefelé, visszafelé, oldalra, minden irányba? Nem vetettük-e vállunkra a végtelen teret, mint valami jeges légbol varrt kabátot? És nem veszítettünk-e el minden nehézkedési erot, mivel számunkra nincs többé se fönt, se alant? És hogyha élünk még, és magunkba isszuk a fényt, látszólag ugyanúgy, ahogy mindig is éltünk, nem kihunyt csillagrendszerek szikrázó fénye alatt-e? Még nem látjuk halálunkat, nem látjuk hamvainkat, ez pedig félrevezet bennünket és elhiteti vélünk, hogy mi magunk vagyunk a fény meg az élet pedig csak régi, korábbi, fényes életünktol, a valaha volt emberiségtol meg a valaha volt Istentol való parázsló sugarak azok, amik még mindig elhatolnak hozzánk ido kell a fénynek is, ido kell a halálnak meg a hamvaknak is! És végezetül, élok és világlók, akik vagyunk, mindannyian: világító képességünkkel hogyan is áll a helyzet? elmúlt nemzedékekével összevetve? Több-e vajon, mint a hamuszürke fény, amely a megvilágított Földrol verodik a Holdra? (Nietzsche, 1881 oszén)