Nincs engedélyezve a javascript.
/
Cholera-napló Fábián Janka
Könyvszalonok
/
Eldorado music

Főkategóriák

Ajándékkönyvek
Albumok
Bor, delikát
Egészség, életmód
Expressz Ajándékkártya
Ezotéria
Film
Folyóiratok, magazinok
Gasztronómia
Gazdaság, üzlet
Gyermek- és ifjúsági könyvek
Gyermekversek
Hangoskönyvek
Hobbi, otthon, szabadidő
Idegen nyelvű könyvek
Informatika, számítástechnika
Irodalom
Ismeretterjesztő
Játék, ajándék
Műszaki
Műszaki könyvek
Művészetek
Napjaink, bulvár politika
Naptárak, kalendáriumok
Nyelvkönyvek, szótárak
Publicisztika
Regény
Sport, természetjárás
Szoftver
Szórakozás
Tankönyvek
Társadalomtudományok
Térképek
Természettudományok
Történelem
Utazás
Vallás
Zene

Akciós könyveink árkategória szerint

0 - 499 Ft
500 - 999 Ft
1 000 - 1 499 Ft
1 500 - 1 999 Ft
2 000 - 2 999 Ft
3 000 - 4 999 Ft
5 000 Ft felett

Akciós könyveink engedmény szerint

21 - 30 %
31 - 40 %
41 - 50 %
51 - 60 %
61 - 70 %
71 - 80 %
81 - 90 %
91 % felett

Hírlevél feliratkozás

És értesülj mindenről elsőkézből

Ifjúkori önarckép
Raktári kód:
721181
ISBN:
9632662084
EAN:
9789632662084
Megjelenés:
2012.
Kötésmód:
ragasztott kötött védőborítóval
Oldalszám:
400
Méret [mm]:
132 x 206 x 35
Tömeg [g]:
520
2 600 Ft
Szállítás:
1-10 munkanap
Készleten
Polcra

James Joyce első regénye, az "Ifjúkori önarckép" semmiképp sem tekinthető zsengének: fontosságát nemcsak az a szerep jelöli ki, amelyet a szerző személyes fejlődésében a "Dublini emberek" novellái és az "Ulysses" között betölt, és nem is csak az a segítség, amit az olvasónak nyújt az "Ulysses"-hez való eljutás útján. Kétségtelen, hogy ez a könyv ugyanannak a narratív univerzumnak egy tája, mint Joyce-nak szinte minden műve, és ha az olvasó ezt felismeri, arra is hamar ráébred, hogy itt nem egy lináris történet kibomlására, hanem egy szövegben épülő világ gazdag és finom összefüggéseire érdemes figyelni. De az "Ifjúkori önarckép" egyben Joyce apológiája és hitvallása is: annak a bölcs és drámai magyarázata, hogy miért töltötte önkéntes száműzetésben szinte teljes alkotó életét.



"Nagy isten! - kiáltotta Stephen lelke a profán öröm elragadtatásának kitörésében. Hirtelen elfordult a lánytól, és átvágott a partnak. Orcája lángolt, teste tüzelt, tagjai remegtek. Csak ment, ment, ment, ment, át a fövenyen, vad dalt dalolva a tengernek, s kiáltva üdvözölte az életet, mely eljött hozzá, s hangos hívással hívta.

A lány képét örökre a lelkébe zárta, és eksztázisának szent csendjét semmi szó nem zavarta. A lány szeme hívta őt, a lelke pedig ugorva szökkent a hívás nyomán. Élni, hibázni, bukni, győzni, az életet az életből formálni! Egy vad angyal jelent meg előtte, a halálos ifjúság és szépség angyala, az élet szép, királyi köreinek küldötte, hogy az elragadtatott mámor egyetlen percében sarkig tárja előtte a vétek és a dicsőség minden útjának kapuit. És ment és ment és ment és ment!

Aztán megtorpant, és a csendben szívének dobogását hallgatta. Merre ment? Hová jutott? Hány óra van?"