GYÖNGÉD BARBÁROK

A szerzőnek írt olvasói levelekből: `Hrabal úr, higgye el, amióta olvastam a könyvét, nincs egy perc nyugtom, szüntelenül gyötör és üldöz az a kimondhatatlan szépség, törékenység, fájdalom, bölcsesség, a fenébe is, maga egy szent.``Te undorító alak, te szenilis trotty pubertás hajlamokkal, te szemérmetlen disznó, a dutyiban vagy a diliházban a helyed.``Mintha áttetsző, kristálytiszta vizet kortyoltam volna. Ujjongtam olvasás közben. Már rég nem éreztem a szívem táján ilyen melegséget.` `Te mocskos disznó, akit manapság mindenki az egekig magasztal, mikor hagysz fel végre azzal, hogy gusztustalan perverzitásaiddal mérgezd az emberek lelkét?``Hrabal úr, könyvével ma visszaadta az életkedvemet, felrázott álmos, tompult rezignáltságomból, valamiféle tisztító tinktúrát, elixírt csöpögtetett belém.` `Elegünk van Hrabalból! Ez a tisztességes emberek jelszava. Ne hidd, hogy dicsőséged az égig nő. Te szarházi! Te göndör disznó! Az ördög vigyen!``Nem akarok összehasonlításokat tenni, de maga tén