A könyv főhőse Giacomo Ponti, a világfi, aki egyszerre él a mában és a távoli múltban, a valóságban és a költészet (álom) világában. Elcsábítja egy polgármester feleségét, amiért bíróság előtt kell felelnie - és ő korunk Szókratészeként saját maga mondja el védőbeszédét. Dato Magradze poémáját át és átszövi a humor, az (ön)irónia, a kortársak - konvenciók, nota bene: politikusok - kritikája. A szöveg sűrű utalásrendszere mögött az ókori mitológia, a Biblia, a világtörténelem szimbolikus alakjai találhatók.
A kötet fejezetekre tagolt szövegében Achillesz, Héraklész, Odüsszeusz természetes szereplőivé válnak a georgiai költészet és a hétköznapok világának, hiszen Georgia nyugati részén az ókori kartvél királyság, Kolhisz a görögök ottani megjelenésével közvetlen kapcsolatba került a görög kultúrával. Prométheuszt, akit Zeusz a Kaukázus szikláihoz láncolt azért, mert ellopta a tüzet az emberiségnek, a georgiai mondavilágban Amirani jeleníti meg. Az aranygyapjú legendája, Iaszón és Médeia története szintén Kolhiszba vezet.