PLÓTINOSZ - A VILÁG FILOZÓFUSAI 37.

A neoplatonista Plótinosz (204–270) ugyan egy kisebb és kevéssé ismert szereplő, mégis mérföldko? a gondolkodástörténetben, mivel segít megérteni Görögország szellemi átalakulását azokban az évszázadokban, amelyek az ókori világ végét jelentették. A mély egzisztenciális válságban lévo? görög-római Nyugat hagyta, hogy a keleti vallási áramlatok megtermékenyítsék, ugyanakkor felso?bbrendu? fogalmi szigorral ruházta fel o?ket. A legendás látnoki képességekkel megáldott Plótinosz, akit a római szabadiskolájában tanulók csodáltak, filozófiáját az egész görög gondolkodás ambiciózus szintéziseként fogta fel, amely felülkerekedik Platón és Arisztotelész dualizmusán. Rendszerének középpontjában a Léleknek mint aktív hídnak a dinamikus felfogása áll, amely leheto?vé teszi, hogy átmenjünk a kozmosz teteje és alja között anélkül, hogy elveszítenénk a valóság különbözo? szintjeinek szigorú megkülönböztetését és az Egy transzcendenciáját, amelybo?l minden származik, és amelybe minden visszatér.(Manuel Cruz, filozófus)