Istenen kívül semmi sem végleges a világon. Nincs örök kilátástalanság, nincs örök reménytelenség, nincsenek betonba öntött helyzetek. Elég egyetlen pillanat, és már semmi sem ugyanaz, ami korábban volt.

"Amikor hozzáfogtam könyvem megírásához, még magam sem tudtam, hová akarok, hová fogok kilyukadni. Csak írtam és írtam, rendületlenül, ahogy a gondolatok feltörtek belőlem. Már a közepe táján jártam a kéziratnak, mikor végre derengeni kezdett a cél: azt szeretném bebizonyítani az embereknek, hogy Istenen kívül semmi sem végleges a világon. Nincs örök kilátástalanság, nincs örök reménytelenség, nincsenek betonba öntött helyzetek. Elég egyetlen pillanat, és már semmi sem ugyanaz, ami korábban volt. Serfőző József leesett a szénásszekérről, és törött bordákkal a kórházba került. Honnan is sejthette volna, mekkora változást hoz majd életébe ez a baleset. De nemcsak az ő élete változott meg, hanem a fiáé, és a gondját viselő apácáé is. És épp ez az életét Istennek felajánló fiatal nő az, aki felhívja a figyelmet arra a mára már elodázhatatlan megújulásra, mely révén a katolikus egyház újra elfoglalhatná méltó helyét a világvallások élén. Az apját naponta látogató újságíró és az apáca között kibontakozó szerelem keretül is szolgál az embereket foglalkoztató egyes kérdések bemutatására. Mindemellett ablakot nyit arra a felbecsülhetetlen kincsekkel teli világra, melyet Erdély jelentett, és jelent ma is a magyarság, a nemzet számára." (Szász András)