Nincs engedélyezve a javascript.
/
Könyvszalonok
/
Eldorado music

Főkategóriák

Ajándékkönyvek
Ajándéktárgyak
Albumok
Egészség, életmód
Ezotéria
Fitness-Életmód
Folyóiratok, magazinok
Gasztronómia
Gasztronómiai
Gazdaság, üzlet
Gyerek / Mese
Gyermek- és ifjúsági könyvek
Hangoskönyv
Hangoskönyvek
Hobbi, szabadidő
Idegen nyelvű könyvek
Informatika, számítástechnika
Irodalom
Ismeretterjesztő
Játékok
Kulturális
Műszaki könyvek
Művészetek
Naptárak, kalendáriumok
Népzene
Nyelvkönyvek, szótárak
Oktató
Olvasási kellék
Papír, írószer
Publicisztika
Regény
Rock / Pop
Sport
Szórakozás
Tankönyvek
Társadalom- és humántudomány
Térképek
Természet- és alkalmazott tudomány
Történelem
Utazás
Ünnepi
Vallás
Zenei

Akciós könyveink árkategória szerint

0 - 499 Ft
500 - 999 Ft
1 000 - 1 499 Ft
1 500 - 1 999 Ft
2 000 - 2 999 Ft
3 000 - 4 999 Ft
5 000 Ft felett

Akciós könyveink engedmény szerint

21 - 30 %
31 - 40 %
41 - 50 %
51 - 60 %
61 - 70 %
71 - 80 %
81 - 90 %
91 % felett

Hírlevél feliratkozás

És értesülj mindenről elsőkézből

Fehérarany
Raktári kód:
752127
EAN:
9789634470472
Megjelenés:
2017.06.08.
Kötésmód:
ragasztott kartonált
Oldalszám:
224
Méret [mm]:
142 x 208 x 21
Tömeg [g]:
380
3 999 Ft
Szállítás:
1-10 munkanap
Készleten
Polcra

Évtizedeken át arra készültem, hogy egyszer olimpiai bajnok leszek. És tessék, 2016. augusztus 9-én, negyvenegy évesen ott álltam a páston az egyéni verseny döntőjében. Percekkel később 14:10-re vezettem, karnyújtásnyira voltam az aranytól, vagy még annál közelebb. Többször azonban már nem találtam el Parkot, 15:14-re kikaptam. Egyből tudtam, mi úszott el. Hogy még egy olimpiai döntőm már nem lesz.
Összességében így is többször voltam fent, mint lent. Rio után pedig olyasmi történt velem, amit nem értettem. Annyian gratuláltak, mintha aranyat nyertem volna - már én is elhittem, hogy az ezüstérmem nem is ezüst, hanem fehérarany. Kétszer szúrtam el koreai ellenfelem mellett 14:12-nél, akkor volt csupán balszerencsém, máskor nem. Mi több, Fortuna mindig akkor ragadta meg a kezem, amikor igazán szükségem volt rá. Hogy csak két, tagadhatatlanul sorsdöntő esetet említsek: már kilencévesen szerencsém volt, amikor édesanyám kiszúrta a játékos vívásoktatást hirdető plakátot, ahogyan mázlim volt életem első olimpiáján is, mert Atlantában úgy lettem bronzérmes, hogy három asszómat is egy tussal nyertem meg. Ha csak az egyiket elbukom, az életem teljesen másképp alakul. Az még hagyján, hogy lemaradok a harmadik helyről, de nem ismerkedem meg későbbi feleségemmel, gyermekeim édesanyjával, Kökény Beával, aki az első találkozásunk alkalmával tekert egyet a nyakamban addig fordítva lógó akkreditációs kártyán, hogy meggyőződjön arról, csakugyan én vagyok Imre Géza…
Igen, én vagyok Imre Géza. Aki arra a kérdésre, hogy nem volt-e ebben több, azt feleli, de, biztos, ám mindent összevetve nem bánja, hogy az elmúlt évtizedei így alakultak. Sőt, nagyon örül neki.