"Be- vagy kivezetőként néhány szót mondanom kell arról, hogy költészetemben manapság hogyan és mit igyekszem megvalósítani. Mindenek előtt a mindannyiunkra káros helyzettől kell megszabadulnunk, melyben a szellemileg bénító előítéletek állják az útját annak, ami új, ami szokatlan, de nagyon izgatott és izgat ma is az, hogyan és mi történt előttünk. Ebbéli tudásszomjam vezetett el a 16-17-18. századi magyar vizuális költőkhöz, akikről mai magyar világunkban keveset hallhattunk. A korabeli formákat kevesen ismerik (a költők aránylag ritkán használják). Hol olvasunk ma sator formában írt bűvös négyzetet, vagy cubus quinquepartitus-t, és ki beszél Moesch Lukácsról (1651-1701) vagy Gáll Tamásról (1721-1814) vagy a Corvus Albvs néven író Simándi Lászlóról (1655-1715). A nyolcvanas években egy amerikai antológiában (Pattern poetry) a német, a francia, a lengyel stb. kiemelt vizuális költők mellett a magyar vizuális költők is külön fejezetet kaptak. Az volt ebben a meglepő, hogy hazai antológiákban, hazai tananyagban nyomuk sem volt ekkor, és ha a mai magyar avantgárd mintegy húsz-huszonöt éve nem tenne meg mindent az érdekükben, továbbra sem emlegetné őket senki.

A múlt század hatvanas éveinek az elején Vajda Pétert fedeztem fel magamnak, s az ő gyönyörű költői fordulatait egyszer-egyszer saját szövegembe is beépítettem, ekkor indítottam útjára a vendégszövegek fogalmát a magyar irodalomban. Az utóbbi időben pedig a szófonatok bűvöltek el: az egymásbacsúszó szavak, melyek együtt többletet adnak a látott szónak. Többször felhasználtam a 17-18. században kedvelt formákat is, ma úgy tekintek rájuk, mint a modern vizuális költészet előörseire.

A számítógép érkezése új fejezetet nyitott költői gyakorlatomban. Sikerült úrrá lennem fölötte, s a mindenféle riogatásnak (melyek az irodalmi alkotásokban többnyire az embert kiszorító gépre vonatkoztak) ellenállva sikerült egyszerű eszközként használnom, mely semmi mást nem tud, semmi mást nem csinál, csak azt, amit a programozással én parancsolok neki. Ennek eredményeképpen alkottam meg a dinamikus költészet első magyar és első francia darabját. Némi gyakorlat után megszületett a Disztichon Alfa című magyar versgenerátorom, mely 16 billió, az adott formának tökéletesen megfelelő disztichon generálására képes, s melyet több más, francia és magyar nyelvű mű követett." (a Szerző)