EMBERKERESKEDELEM

A harmadik évezred hajnalán az egyik súlyos társadalmi, morális és emberi jogi probléma az emberkereskedelem, amely különböző vonatkozásokban, de egyaránt érinti az eltérő fejlettségű államokat (területeket). A modern emberkereskedelem mozgatórugója ugyanis egyik oldalról a szegénység, alulképzettség, illetve az ebből eredő elvándorlás, a másik oldalról pedig húzó faktorként jelentkezik az olcsó munkaerőre, szexuális szolgáltatásokra, illetve egészséges szervekre való igény. Magyarország – közepes fejlettségű államként és földrajzi elhelyezkedésére tekintettel – az emberkereskedelem térképén egyszerre van jelen származási államként, tranzitterületként, illetve célországként.A könyv az első átfogó hazai dogmatikai elemzés keretében a magyar büntető-jogszabályok, azokhoz kapcsolódó joggyakorlat és jogirodalom kézikönyvszerű feldolgozását nyújtja. Kitekint azokra a nagy múltú külföldi (német, osztrák, svájci és angol) szabályozásokra, amelyek kifinomult megoldásaikkal sok esetben eligazítást nyújthatnak a hazai jogunkban újdonságnak számító jogintézmény alkalmazásakor. A munka az egyes büntetőjogi tényállásokat azon nemzetközi (európai uniós) egyezmények és más instrumentumok kontextusában ábrázolja, amelyek hatására a jogalkotó az emberkereskedelmet 1998-ban önálló bűncselekményként szabályozta (illetve 2001-ben a tényállást több vonatkozásban is átalakította). Az elemezés a büntetőjogi szabályozás határait kutatva minden esetben tekintettel van arra is, hogy az emberkereskedelem tényállása nemcsak alapjogot véd, hanem egyben számos alkotmányosan és nemzetközi jog által védett alapjogot (pl. önrendelkezés) korlátoz. Az emberkereskedelem elleni fellépés sokrétű eszköztárából a monográfia ugyan az anyagi büntetőjogi eszközökre koncentrál, de a téma jellegéből eredően a büntető rendelkezéseket mindig azokkal az alapvető igazgatási, illetve polgári jogi szabályokkal összefüggésben tárgyalja, amelyek a nemzetközi örökbefogadásra, a prostitúcióra, a szervátültetésre, illetv