AMIKOR A KÁOSZ ÜNNEPELT

Alig volt község Fejér vármegyében, amelyben a Károlyi-kormány idejében izzóbb forradalmi hangulat, nagyobb szocialista terror uralkodott volna, mint Csákváron, ami az Esterházy-uradalom központjának számított. A korszak egyik legtekintélyesebb arisztokratája, Esterházy Miklós gróf Csákváron élte át mindkét forradalmat, nem menekült el, pedig sokszor veszedelmes volt kastélyában megmaradnia. Ezen időszak alatt átélt élményeit és személyes tapasztalatait külföldi ismerősei és barátai számára először németül írta meg, majd 1921-ben magyar nyelven is megjelent.Esterházy gróf könyve megvilágítja a forradalmakat előkészítő tervszerű aknamunkát, amelynek végcélja a keresztény és nemzeti Magyarország végleges eltörlése volt. A beszámoló főleg a Csákvár községben és a gróf környezetében lejátszódott eseményeket örökíti meg, a forradalmak szellemének azonban olyan hű tükrét adja, hogy a vázolt kép tulajdonképpen az egész országra ráillik. Maguk az élmények pedig, melyeket Esterházy leír, bizonyítják, hogy a felfordulás legnehezebb perceiben sem vesztette el sem bátorságát, sem hidegvérét, de még azt a humort sem, amely a nagy egyéniségeket még katasztrofális helyzetekben is jellemzi – írja a kötetről az egyik korabeli méltatás.Jelen kötetben helyet kapott egy naplórészlet, amelyet Podmaniczky György báró jelentetett meg 1936-ban. A szerző a Károlyi-forradalom alatt a budapesti honvédhuszár-kaszárnyában teljesített szolgálatot. Szemtanúként katonai nézőpontból írja le a budapesti végzetes eseményeket és azt a hangulatot, melyet a honvédek körében tapasztalt.Esterházy Miklós gróf és Podmaniczky György báró emlékiratai kiemelten fontos kordokumentumok, nemcsak kiegészítik, hanem teljesen más megvilágításba helyezik az 1918 és 1919-es események máig tartó meghamisított narratíváját. Nem véletlen, hogy a két mű az elsők között került tiltólistára 1946-ban, már a birtoklásuk is súlyos bűncselekménynek számított.A két szerző kulcsfontosságú emlékiratait szinte teljesen sikerült kit