Nincs engedélyezve a javascript.
/
Könyvszalonok
/
Eldorado music

Főkategóriák

Ajándékkönyvek
Ajándéktárgyak
Albumok
Egészség, életmód
Ezotéria
Fitness-Életmód
Folyóiratok, magazinok
Gasztronómia
Gasztronómiai
Gazdaság, üzlet
Gyerek / Mese
Gyermek- és ifjúsági könyvek
Hangoskönyv
Hangoskönyvek
Hobbi, szabadidő
Idegen nyelvű könyvek
Informatika, számítástechnika
Irodalom
Ismeretterjesztő
Játékok
Kulturális
Műszaki könyvek
Művészetek
Naptárak, kalendáriumok
Népzene
Nyelvkönyvek, szótárak
Oktató
Olvasási kellék
Papír, írószer
Publicisztika
Regény
Rock / Pop
Sport
Szórakozás
Tankönyvek
Társadalom- és humántudomány
Térképek
Természet- és alkalmazott tudomány
Történelem
Utazás
Ünnepi
Vallás
Zenei

Akciós könyveink árkategória szerint

0 - 499 Ft
500 - 999 Ft
1 000 - 1 499 Ft
1 500 - 1 999 Ft
2 000 - 2 999 Ft
3 000 - 4 999 Ft
5 000 Ft felett

Akciós könyveink engedmény szerint

21 - 30 %
31 - 40 %
41 - 50 %
51 - 60 %
61 - 70 %
71 - 80 %
81 - 90 %
91 % felett

Hírlevél feliratkozás

És értesülj mindenről elsőkézből

Ckó, a fényképész
Raktári kód:
749042
ISBN:
9634141792
EAN:
9789634141792
Megjelenés:
2016.
Kötésmód:
ragasztott kartonált
Oldalszám:
456
Méret [mm]:
157 x 225 x 24
Tömeg [g]:
680
3 990 Ft
Szállítás:
1-10 munkanap
Készleten
Polcra

A Ckó, a fényképész sokszólamú, változatos történet.

Főszereplője, Boroczkó Tamás - a Ckó becenév -, egy fényképészcsalád negyedik nemzedékét képviseli. A regény pedig öt korszakot fog át, a király nélküli királyságtól a harmadik köztársaságig. Ckó nagyszülei fotózzák Kossuth újratemetését, Rákóczi hamvainak hazahozatalát, a lovastengerész egyik nagy ünnepségét; apja fényképezi a kemény diktatúra április 4-i felvonulásait, az 56-os forradalom eseményeit, a diktatúra újbóli kiépülésének kezdetét, az 57-es május 1-jét; Ckó meg fényképezi Nagy Imre 89-es újratemetését. Felmenői közül azokat, akik nem hasonulnak az éppen uralkodó tényezőkhöz, kitaszítják, kitelepítik, bezárják. Megtört életpályákról és egymástól radikálisan eltérő élettapasztalatokról van szó.

Ckónak állandóan és kényszerűen változnia kell a diktatúrában, amelyben felnő, és amelynek az író érzékletes rajzát adja. Ckó hol fennforgó és hangadó, hol fekete bárány és csodabogár, hol hazudozó, átverő, fondorkodó, hol visszahúzódó és magába zárkózó, néha még az elmebeteget is megjátssza. Mindig kívülálló, mert függetleníteni akarja magát a rá rótt kötelező feladatoktól, a lélekölő hétköznapoktól, és csak mint fotóművész szeretne létezni. A demokráciában, amelynek jellegzetes panorámája tárul elénk, hol elbűvölő, hol elborzasztó alakokkal, Ckó igyekszik úgymond belülálló lenni, de sikertelenül.

Az olvasó lépten-nyomon a ráismerés izgalmát érezheti.



A szerző legutóbb megjelent könyve, kétkötetes regény: V. és Ú./ I.-II.: I. Díszcserje (kis)asszony; II. Jelzőművész.



Az Élet és Irodalom kritikusa írta erről a regényről: "Ez a bátor, önfeltárulkozó egzisztenciális, intellektuális és a rajta keresztül feltárulkozó korpanoráma, nagyszabású, musili igényű, fontos művé avatja Berkovits munkáját."



Megjelentek regényei, novellái, színdarabjai, esszéi és szociográfiái. Volt középiskolai tanár, újságíró-riporter, szociográfus-szociológus, dolgozott szerkesztőként négy folyóiratnál.



"Valami olyasmit kezdett szónokolni, amit ő sem értett pontosan, amivel maga sem értett teljesen egyet, de benne volt a levegőben. Megkísérti olyasmi, jelentette ki, amit egyáltalán nem szeret, mégis megkísérti, nevezetesen, hogy felgyorsult minden, elsüllyedt az a világ, amit megszokott és szeretett, megkísérti, hogy jön új technika, új erkölcs, új értékrend, új tudomány és művészet, új életstílus, új emberek és csoportosulások, mindezt szeretné elutasítani, de nem teheti, és megkísérti az is, hogy tehetetlen ezekkel szemben, sajnos de lehet, hogy szerencsére, sőt megkísérti, hogy mennyi rengeteg sohasem volt vágy fog támadni, és már támadt is, minek következtében mennyi sokfajta ellentét feszül majd egymásnak, és már feszül is, mennyi remény nem válik valóra, persze nem is fog, és rohanunk, rohanunk, ki tudja, hová, de nem állhatunk meg, nem, nem, nem fordulhatunk vissza, ha szeretnénk, akkor sem, hiszen olyan háborút vívtunk, amely után nem élhetünk úgy, ahogy eddig éltünk.

Honnan veszed mindezt, Boroczkó, már ne haragudj, kérdezte az egyik hadnagy kissé elcsodálkozva, talán csak nem vagy filozófus? Fényképész vagyok, válaszolta nagyapám, de olyan fényképész, aki nemcsak kezeli a gépet, nemcsak elsüti, ahogy éppen jön, hanem újra felfedezi a valóságot, az élet és a természet mindennapi jelenségeit meg eseményeit, és ehhez tájékozódni, töprengeni, gondolkozni és olvasni kell, sokat is olvastam világéletemben. Állítólag ezt válaszolta, de csak állítólag.

(…)

És, kérdeztem, hogy vagytok a sírással?

Ahogy a rozsomák, az a kedves kis állat, mondta Sikk.

Mint a gyerekek, mert még mindig nem akarok felnőtt lenni, mondta Rozsossy.

Éppen ellenkezőképpen, mint az az emberi ideál, amely vagy aki akkor sem sír, amikor hullát gyárt, mondta Egger.

Magamban sírok azon, hogy félek, miszerint elsikkad az az érzékem, amellyel a világban tájékozódhatok, mondta Gyáli.

És a horogdobást kezdtük gyakorolni." (részlet a könyvből)