A REMÉNYSÉG ANGYALA

A kolosszus angyal aznapbánatosan tért vissza a mennyországba Mesteréhez miutánvisszaküldte azt a temérdek sok rosszlelkű embert az alvilágba,mert remélte lelke mélyén, hogy meg tudja őket menteni aszenvedéstől, ami rájuk várt a sötétségben. Az angyal szomorúanült le Mestere lábához és kardjára tekintve az kérdezte tőle:– Mondd, miért ilyen kegyetlen az ember társaival szemben?Hiszen te mindent megadtál nékik, s mégis megvetnek téged.– Forrt az angyalban a düh, melyet az emberi rosszcselekedet,irigység, hazugság, kegyetlenségek miatt szívében érzett. AkkorMestere felállott trónjáról s odalépve a reményvesztett angyalhoz,melengető kezét vállára tette, majd azt felelte néki:– Tudod fiam, mikor megteremtettem e Világot, azt hittem,hogy jót cselekszem azzal, hogy az állatok és növények mellémegteremtem az embert. Gondoltam, békében, szeretetben,boldogságban tudnak élni, ha egy nőt meg egy férfit alkotok,kiknek gyerekeik lesznek, aztán elszaporodnak és beterítik a földetkedvességgel. Azonban ezt te is jól tudod, hogy Lucifer becsapvánengemet, kijátszotta Éva gyönge kis lelkét, s miután bepiszkoltaazt, azóta az emberek rosszabbak, mint gondoltam volna.