"Abban az évben, amikor Tibor megismerkedett Etelkával, halt meg Sztálin. Gyönyörű napok voltak. Az őszi megismerkedés Etelkával maga szurkos szorongás és kín, Sztálin tavaszi halála maga a színes mese! (...) Tibor és a város talán minden kisdiákja pontosan tudta, hogy Sztálin gyilkos gazember. Ha megkérdezi tőle valaki, hogy ezt ugyan honnan tudja, ki mondta neki, nem tudta volna megmondani. Az egész várost átitatta valamiféle véres, gennyes rohadás, s mindenki tudta, az újszülöttek úgy jöttek a világra, hogy ez a tudás bele volt írva a fejükbe, hogy ezek itt mind szarháziak és stricik miként a vicc is mondja: Kik voltak az urak régen? Az Esterházyk és a Zichyk! És most? A szarháziak és a stricik. És hát amikor a székely ankétra megy a rendőrségre, azt is mesélte mindenki, s Tibor megértette a székely ember válaszát, hogy hát hol volt ő? Ankéton! - mondja. - Hogyhogy? - Ankét pofont kaptam!" (Kolozsvári Papp László)



Kolozsvári Papp László (1940-2005) író, drámaíró, műfordító. József Attila-díjas. E poszthumusz regénye visszatér ifjúságának és életének kedvenc színhelyéhez, Kolozsvárhoz.

Legutóbbi kötete: A nagy hóemberháború (2005)