AKTÍV KÓRTEREM

Az én maga is olyan, mint egy kis birodalom. Hiszen egymagunkban is sokan vagyunk: test, gyomor, száj, torok – fájdalmak, emlékek, megaláztatások. És bármelyik (test)részünk megfertőződhet. De „nem a test választja a kockázatot” – még Szöllősi Mátyás betegségekről is szóló verseiben sem. A testi szenvedés olyan, mint a reflektor: láthatóvá teszi a nyelv elárulását, az emberi kapcsolatok akaratlan megrohadását, a szellemi igénytelenséget, a sokféle kudarcot és szégyent, az emberi egzisztencia radikális átértékelését.Szöllősi Mátyás remek versei, az Aktív kórterem című verseskötet visszavezetne bennünket az alanyi költészethez? Az átélt, az igazi megtapasztaláshoz? Pedig minden vers más versekről (is) szól – másképpen a költészetet nem is érthetnénk –, de az (újra)mondás gesztusát, színvonalát, hitelességét mégiscsak az átélés, az irodalomelméletben (ma még) agyonkárhoztatott élmény határozza meg. Ez teszi a költészetet irodalmi barangolásból új életvilágok felfedezésévé. Vagyis Baudelai