"Az 1987-ben megalakult Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság immáron tizedik antológiáját tartja kezében az olvasó. A korábbiak: Látkép a hegyről (1989); Honnan, hová? (1992); Magyarnak számkivetve (1995); Mert erősebb a dal (1997); Harc és játszma (1998); Kísértet és kelmeminta (2000); Morfondírozások kora (2004); Az esti tűznél találkozunk (2007); Rondó a vadonban (2013); bizonyították, hogy a Társaság mindenkori tagjai vállalják az alapítók célkitűzését, Nagy Lajos örökségének továbbvitelét: a kritikai hangvételt és a társadalmi problémák iránti fogékonyságot.

Ez az antológia nehéz körülmények közt született: a kor nem kedvez a kritikai hangvételnek és a szociális érzékenységnek. Márpedig meggyőződésünk, hogy a korról másképpen nem lehet igazat írni, és egyre világosabban látszik, hogy egy ország, egy közösség igazi emlékezete az irodalom és nem a történelem, amit annyiszor lehet át- és felülírni, ahányszor azt a politika szükségesnek tartja. Az igazi irodalom, ha valót ír, nem képes hazudni, elfedni, hangsúlyokat áthelyezni. Kötetünkben a mi világunk arca tárul fel sokféle szemszögből, sokféle alkotásmóddal, de azzal az erős hittel, hogy korunkról kortársaink és a majdani utókor a mi írásainkból és a mi szándékainkkal rokon irodalomból fogja megismerni az országot, ahol élnünk adatott." (Szepes Erika)