CSAK RÍMSZERÉSZ VAGYOK...- SZÖLLŐSI DÁVID VÁLOGATOTT VERSEI

Harmadik gimnazista koromban határoztam el, hogy márpedig én rímszerész leszek. Nem költő, hiszen nem akartam világraszóló gondolatokat átadni a világnak, hanem rímszerész, az emberi tartalmú és formájú versek szerelmese. Szöllősi Dávid néven születtem Budapesten, 1942. februárjában.A középiskola után két év ELTE, majd öt év orosz (ma szentpétervári) egyetem következett. Hidrológus mérnökként, aztán külkereskedőként, végül nyugdíjasként 45 szolgálati évet tudtam le, ebből hét évet külföldön (hat évet Mongóliában), mialatt három földrész három tucat országában megfordultam. Tízéves korom óta mandolinozom, 13/17 éves koromtól írok/fordítok verseket, ma már hangyaszorgalommal három nyelvből is. Műveim száma megközelíti a kétezret, de papír alapon eddig csak fordításaim egy részét – három kötet Viszockij-verset – publikáltam, saját műveket nem. Több pályázaton nyertem díjakat, oklevelet, jutalomtárgyat. Örülök, hogy végre a saját első, de alighanem utolsó verseskötetem is itt megjelenhetett. Szeretem a természetet, irodalmat, sportot, zenét, táncot, a színvonalas társaságot, és legfőképp a humort. De az életet és mások dolgait/műveit azért kritikus szemmel is merem nézni.Minden olvasómnak szeretettel ajánlom figyelmébe őszinte, magukért beszélő verseimet, egész rímszerészi magamat.Szöllősi Dávid