Leírás
A trianoni békediktátum századik esztendejében megjelenő gyűjtemény legfontosabb üzenete a szétdaraboltság, az elvett földek, kulturális és gazdasági értékek fölött mégis oszthatatlan, közös nemzeti minőség: a nyelvben, a történelmi emlékezetben, a kultúrában, a vallásos és a jövőt építő hitben megnyilvánuló nagyszerű egység megszólaltatása. A megmaradás szolgálata az évezredes poézis felhajtóerőin. A két haza fölötti szellemi tartomány így válik darabolhatatlanná, amely tökéletes egészként áll szemben a történelmi szaggatások múlt-, jelen- és jövőbeli vak erőivel. Így lesz ebben az antológiában a költői szellem olyan föld, amelyre nem lehet határok jelzőkaróit verni. Amit nem lehet átnevezni, kisajátítani, meghamisítani történelmét. Akárcsak Kölcsey Hymnusában, kronológiai értelemben s históriai léte számos geográfiai pontján szinte a teljes magyarság felvonul ebben a könyvben. Valójában himnusz is ezért a kötet: nem egyetlen vagy csupán néhány szerzőt elénk állító munka, hanem generációk közös tudatát megtestesítő, annak fénylő elemeiből megalkotott kompozíció: egyetlen székely emberé és a nemzeté.