EPEKÖVEIM

Aki sokat olvas, néha azt gondolhatja, már mindent megírtak, újat nem lehet. Ennek ellenére mindig kíváncsian vesszük kézbe az új titkokat rejtő könyveket, hogy megcáfoljuk ezt a gondolatunkat. Kinyitva a költészet újabb ládáját, talán már az első sorok eldöntik, új kincsre leltünk, vagy a költő beállt a sorba és leporolt köntösben újra elénk tárja a világ nyűgét-baját, vagy éppen költői szépségeit, megpróbálva újra lenyűgözni minket, elcsépelt sablonokba csomagolt verseivel.Sinkó Melinda: Epeköveim c. verses kötete egy kicsit sem túlzás, ha azt mondom, nem mindennapi kincs! Külső megjelenésében szolid, visszafogott eleganciát sugároz, sokan talán el is siklanak felette a könyvespolcokon, pedig ezt nagyon rosszul teszik! Az egyszerűnek tűnő „ruhában” egy ismeretlen, mégis nagyon ismerős világ tárul elénk, saját hétköznapjaink, vágyaink, félelmeink, emlékeink, szerelmeink, fájdalmaink, s minden más, ami a kopott, szürke hétköznapokon velünk van, elkísér minket minden pillanatban. Hogy mitől különleges mindez mégis? Miért szögezi gondolatainkat a könyv lapjaihoz néhány szó már rögtön a kötet elején? Nem, nem azért, mert megmutatja az örök élet titkát, vagy a felhőtlen boldogság rejtélyes útját, még csak azért sem, mert feloldoz minket az alól a gondolat alól, hogy néha elvétettünk egy-egy lépést az életünkben. A költő nem szépíti a valóságot, kíméletlen őszinteséggel vág minket gyomorba a valós világ minden érzése, mégis olyan költői képek sokaságával, amely a kortárs irodalomban páratlan hangulatú filmként pereg szemünk előtt a sorok olvasása közben. Kinek a filmje ez? Talán a Tiéd, talán másé, talán mindenkié! Döntsd el Te magad kedves olvasó, ha bele mersz vágni egy őszinte utazásba, ahol a legegyszerűbb életpillanatok is szépek lehetnek és a legszebbek is kegyetlenül fájhatnak, mert az igazi, nagybetűs ÉLET ettől szép és ettől egyedi! /Bakos József/