EGY ÖREG CSAVARGÓ KLAPANCIÁI

A költői mesterség gyakorlására, avilágkupleráj falaira aggatandó versszőttesekmegszövésére, rigmusokcölöpverő talján stílű verésérenincs illőbb hely az illemhelynél.Hétéves költőként tudta ezt márRimbaud is: latrinák hűvösébe,„dans la fraîcheur des latrines”zárkózott, és tök nyugisan erdőkről,napokról, partokról, szavannákrólképzelgett, tengerekről meg vitorláshajókról álmodozott. Nagyjábólegyetértek Széchenyi szentenciájával:„Éljen bennünk a számító bankár,de azért a költő se aludjon el!”