LÉTKÖNNYEK

Négy novelláskötetem jelent már meg (Kóborló emlékeim, Lélekhálózat, Kőlelkesülés, Fagyöngylét), s ez egy megrögzött prózástól nem is olyan furcsa. Ám a Létkönnyek előtt három verseskötetem is (Kiszakadva, Levelekkel hullok, Fonódások) napvilágot látott már. No ez már viszont igazán különös! Elszaporodtak a verseim, s a minidrámákban is kipróbáltam magam. Időközben a haiku, a tanka, az apeva és a pundurka formát is megkedveltem.S miért Létkönnyek a kötet címe? Nehéz az ébredés, nagy szufla kell egy-egy elhatározáshoz. A tények makacsok. Sokszor a részletekben rejlik a feloldás. Kérdések nélkül nincs szembesülés. Néha a kímélet a nagyobb kegyetlenség. A sors konok. Számolnunk kell a véggel, a következményekkel. Váltakozó ütemben teszem ezt, s számomra is meglepetés, hogy a nyugatosok után most már az ókori görögök is megkísértettek.Beárnyékolódik a lét, de a fájdalom valamennyire csendesül, bár mindig bennünk van, bensőnkben él kitörölhetetlenül. Ezek a könnyek sokszor befelé folynak. A lényeg: mi ne váljunk hanyatló árnyékká! Véglegesedjünk valahol, egy szép, örökké tartó pillanatban! Érintsen meg minket a csoda, a mese, a varázslat, s ezt éljük meg együtt, kedves olvasó!Kutasi Horváth Katalin