SZERETEM AZ EMBERT

Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy Adamecz László verseskötetéhez ajánló sorokat írjak.László régi, jó barátom, volt alkalmam küzdelmeit, örömét, sikerét megfigyelni, hosszú éveken át.Ő az az ember, akit a sors megtépázott, de talán csak azért, hogy mindenki előtt példaként szolgáljon; miként lehet felállni a bajból, megmaradni, sőt, minőségi életet élni.A kötetben két nagy téma található. Az egyikben szeretteit öleli magához, kitárulkozva, őszintén. A másikban barátaihoz szól, akik a legtöbb esetben sorstársak, bajtól, betegségtől sújtottan tengődnek. Adamecz Lászlónak az a képessége is, amelyet szintén akkor fedezett fel magában, a mások segítését, fontosságát, amikor balesete és betegsége – fiatalon – magányba taszította, sorsára hagyta. Példáját látva, szervezőképességét felhasználva, ők is megtanulnak élni, másokon segíteni, hogy mindaz visszahasson rájuk.Lacit zenei képességei is segítették talpra állni, amiben Várvölgyi János, a nagyszerű vak zongorista állt mellé. Ekkor már azt is felismerte, hogy az önsajnálat csak fokozza a betegséget, közösségben dolgozni, mások adottságait – remek ráérző képességgel –, felszínre hozni, milyen nagyszerű lehetőség.Ezúttal most verseivel találkozhatunk, de prózai írásai is kitűnőek, számos esszét, önvallomást írt, amivel szintén segítő kezét nyújtotta másoknak is. Ez életének legnagyobb felfedezése és célja; segíteni az embereknek, szeretettel, mert annak öröme visszahat arra, akitől származik. A kötet borítóján Jakobi Anna Mária festőművész alkotása van a középpontban. A fény útja a gyógyulásért, „Isten és az ember szeretete által”. Nagyszerű szimbóluma a szépségnek, tisztaságnak és az erőnek, amit a versek tartalmaznak.Dr. Gerzanics Magdolna