Leírás
Talán megveszi és elolvassa az olvasó ezt a könyvet, talán nem. Talán megérem a másnapot, talánnem. Az emberiség talán túléli azt a helyzetet, amit törtetve és vakon saját maga teremtett abolygón, talán nem. Talán kitör az atomháború, talán nem. Talán valamennyire sikerül hatnunk akörnyezetünkre és a föld klímáját sikerül megenyhíteni, talán nem. Nem látunk a jövőbe, ezért isteli van az életünk talánokkal. És hol megtervezett, hol henye reménykedéssel. Felületesen isvégignézve az emberiség történetét, azt láthatjuk, hogy rengeteg felelőtlenség, bír- és dicsvágy,valamint csodálatos szerencsék és kártékony véletlenek sorozata leckéztetett bennünket. Sok-soktalán. És még okos, művelt emberek agyán is olykor az az átsuhanó gondolat, hogy velem nemtörténik meg, ami mindenki mással: talán nekem mégsem kell meghalnom. S ha mégis, talánmegúszom megalázó helyzetek, szörnyű félelem-hullámok, és iszonyatos szenvedések nélkül.Talán. Mert a talán nem csupán önámítás, hanem egyfajta titkos éltető erő is. Hányszor hallottuk,filmeken hányszor láttuk, hogy emberek a rájuk fogott fegyver pásztázása mellett megássák a sajátsírjukat, mert talán mégse fognak megszólalni a géppuskák. Talán abban a néhány maradékpercben, amíg a kivégzők úgy gondolják, elég mély már a gödör, talán történik valami megmentő,vagy talán az a néhány perc élethaladék is jelent valamit, amiért érdemes ásni, ásni, reszketve ésverejtékezve, mert talán azokban is felébred az ember, akik éppen abban a kedvező helyzetbenvannak, hogy nem rájuk fogják a fegyvert, hanem ők másra. Mert talán a gyilkosoknak nem kell asemmibe zuhanniuk. Talán. És bevallva, bevallatlanul: soha nem szégyelljük a talán halogató ésmegmenteni látszó érzését. Ritkán vagy soha nem gondolunk arra, hogy a talán életünk fontosrésze, örökké ott bujkál és lapít bennünk. Talán azért... és tulajdonképpen nem is tudjuk, hogymiért. Talán azért, hogy újra meg újra megmutassa a valóság és a róla alkotott elképzelésünk arcát.Talán azért, hogy végül is a talán