Nincs engedélyezve a javascript.

Főkategóriák

Ajándékkönyvek
Ajándéktárgyak
Albumok
Egészség, életmód
Ezotéria
Fitness-Életmód
Folyóiratok, magazinok
Gasztronómia
Gasztronómiai
Gazdaság, üzlet
Gyerek / Mese
Gyermek- és ifjúsági könyvek
Hangoskönyv
Hangoskönyvek
Hobbi, szabadidő
Idegen nyelvű könyvek
Informatika, számítástechnika
Irodalom
Ismeretterjesztő
Játékok
Kulturális
Műszaki könyvek
Művészetek
Naptárak, kalendáriumok
Népzene
Nyelvkönyvek, szótárak
Oktató
Olvasási kellék
Papír, írószer
Publicisztika
Regény
Rock / Pop
Sport
Szórakozás
Tankönyvek
Társadalom- és humántudomány
Térképek
Természet- és alkalmazott tudomány
Történelem
Utazás
Ünnepi
Vallás
Zenei
/
Könyvszalonok
Eldorado music

Hírlevél feliratkozás

És értesülj mindenről elsőkézből

A megadott adataim kezeléséhez hozzájárulok, az
foglaltakat elfogadom.
"Tegnap még volt remény, hogy lesz jövő..."
Raktári kód:
753805
EAN:
9786155683107
Megjelenés:
2017.
Kötésmód:
cérnafűzött kartonált
Oldalszám:
200
Méret [mm]:
140 x 207 x 12
Tömeg [g]:
260

"Tegnap még volt remény, hogy lesz jövő..."

Benke László életművéről

2 040 Ft
Eredeti ár:
2 400 Ft
Megtakarítás:
15 %
Szállítás:
1 munkanap
Készleten
Polcra

1971-ben mint fiatal győri középiskolai tanár kerültem kapcsolatba a csepeli Munkásotthonban 1962 óta működő Olvasó Munkás Klubbal, amelyet Tamási Lajos (az 1956-os Piros a vér a pesti utcán c. "elhíresült" költemény szerzője) vezetett, akit a forradalom leverése után a perifériára száműztek, megfosztva minden publikációs lehetőségtől. Az OMK meghívta a győri Kassák Kollégiumot (melynek én voltam akkor a szellemi mentora, Kassákról épp ez idő tájt írván doktori disszertációm); s az igen színvonalas Kassák-est után továbbra is kapcsolatban maradtam a klubbal. Tamási, aki hosszú évtizedeken át szigorú rendőri megfigyelés alatt állt, a kassáki szellemi nevelési koncepció jegyében foglalkozott az érdeklődő, tanulni vágyó munkásokkal (idősebbekkel és fiatalokkal); miközben a "demokratikus szocializmus" eszméjét próbálta bennük elültetni... Kassák maga már 1964-ben - a Klub vendégeként - felhívta figyelmüket a valódi, alulról építkező demokratikus társadalom eszményére, melyet majdan a művelt, önérzetes, etikus, a közösség javát szolgáló "kollektív individuumoknak" kell/ene/ megvalósítaniuk, híven '56 szelleméhez. S ezzel ki is jelölte számukra az utat, amelyen - akár ellenszélben is - haladniuk kell. 1979-ben Pestre kerültem az akkor szerveződő Tanárképző Főiskolára (1983-tól: ELTE Tanárképző Kara); s magam is igyekeztem Kassák szellemiségét tanítványaimnak továbbadni. 1987-ben az OMK kiadta kandidátusi disszertációm (Kassák az emigrációban, 1920-26); amelynek megjelentetésére az akkori cenzurális viszonyok közepette semmi reményem nem volt. Az ún. "műhelyfüzetek"-sorozat gondozója ekkor már Benke László volt. S bár a Klub 1990 után - funkcióját vesztve - már inkább csak a "társas élet" színtere lett (Tamási halála /1992/ óta Tamási Lajos Klub néven működik), mégis sokan hűek maradtak egykori szelleméhez. Benke László, a Hét Krajcár Kiadó vezetője, azóta is ápolja az "örökséget", nem mondva le '56 eszményeinek ébrentartásáról. Én pedig, lassan kilépve az Időből, megkíséreltem átmenteni a Jövőbe annak a heroikus korszaknak az eredményeit, hogy "el ne felejtse, aki él": 1956 ma is kilátópontot jelent a nemzet számára XX. századi történelmünk megismeréséhez és értékeléséhez. (G. Komoróczy Emőke irodalomtörténész)