SIVA PURÁNA

Indiában tizennyolc, történeteket, legen- dákat és himnuszokat tartalmazó, kiemelt fontosságú szent könyv, azaz Mahá-Purána létezik. Témájuk a világegyetem teremtése, Isten megtestesülései, valamint ősi bölcsek, jógik, felemelkedett mesterek és szent kirá- lyok szellemi tanításai. A Siva Purána valódi nagysága abban rejlik, hogy nem csupán kifejti a Sivához kapcsolódó szakrális rítusok filozófiai hátterét, hanem ténylegesen beavat a megvilágosodásra (Szamádhi) és az Abszolút (Brahman) elérésére vonatkozó tudásba. Siva az örökké létező elv, a Legfelsőbb Istenség (Mahésvara), a Kozmikus Lélek, minden létezés alapja, valamint az anyagi világban feltételekhez kötött lelkek Ura (Pasupati). A nem-tudás (Avidjá-Májá) illuzórikus hálójába ragadt törekvő kutatni kezd a tudás után, s eleinte úgy véli, Urának a sajátjától eltérő személyes formája van, aki a szenvedések és megpróbáltatások idején válaszol az imáira és támogató kegyelemben részesíti. Siva követője ezután tovább fejlődve spirituális megvilágosodásra törekszik, ezért nekilát önmagát megtisztítani különféle fizikai és lelki gyakorlatok (Szádhana) végzésével. Ezek közé tartozik a háromféle imádat is, azaz a hallás (Sravana), a dicsőítés (Kírtana) és az Úr tulajdonságain való elmélkedés (Manana), mely folyamat a tiszta szerelemhez hasonló elmélyülést, odaadást (Bhakti) igényel. A törekvőnek fokozatosan haladva meg kell tisztítania a tudati központokat (Csakrák), mielőtt eléri a tapasztalás felsőbb síkját, amelyben felfedezi önmaga és az Istenség tökéletes harmóniáját. Mindaddig tudatos az Úrtól való különállásáról, amíg el nem éri a tapasztalás legvégső síkját, ahol minden elkülönülés megszűnik, ő maga pedig egyesül a Végső Valósággal (Parama-Siva).Miként a lángoló tűz egyaránt elégeti a száraz és a nedves gallyakat, úgy a meditáció tüze is egy szempillantás alatt égeti el mind az áldásos, mind a szenvedésteli Karmákat – a tetteket és visszahatásait. Épp ahogy egy kevés fény is eltávolítja a sötétséget, úgy a jóga le