Nincs engedélyezve a javascript.
/
Dear Aaron - Kedves Aaron!
Könyvszalonok
/
Eldorado music

Főkategóriák

Ajándékkönyvek
Ajándéktárgyak
Albumok
Egészség, életmód
Ezotéria
Fitness-Életmód
Folyóiratok, magazinok
Gasztronómia
Gasztronómiai
Gazdaság, üzlet
Gyerek / Mese
Gyermek- és ifjúsági könyvek
Hangoskönyv
Hangoskönyvek
Hobbi, szabadidő
Idegen nyelvű könyvek
Informatika, számítástechnika
Irodalom
Ismeretterjesztő
Játékok
Kulturális
Műszaki könyvek
Művészetek
Naptárak, kalendáriumok
Népzene
Nyelvkönyvek, szótárak
Oktató
Olvasási kellék
Papír, írószer
Publicisztika
Regény
Rock / Pop
Sport
Szórakozás
Tankönyvek
Társadalom- és humántudomány
Térképek
Természet- és alkalmazott tudomány
Történelem
Utazás
Ünnepi
Vallás
Zenei

Akciós könyveink árkategória szerint

0 - 499 Ft
500 - 999 Ft
1 000 - 1 499 Ft
1 500 - 1 999 Ft
2 000 - 2 999 Ft
3 000 - 4 999 Ft
5 000 Ft felett

Akciós könyveink engedmény szerint

21 - 30 %
31 - 40 %
41 - 50 %
51 - 60 %
61 - 70 %
71 - 80 %
81 - 90 %
91 % felett

Hírlevél feliratkozás

És értesülj mindenről elsőkézből

Szökésben
-35%
Raktári kód:
748753
ISBN:
6155609428
EAN:
9786155609428
Megjelenés:
2016.
Kötésmód:
ragasztott kartonált
Oldalszám:
376
Méret [mm]:
139 x 200 x 24
Tömeg [g]:
340

Szökésben

Dönci visszaemlékezései

2 048 Ft
Eredeti ár:
3 150 Ft
Megtakarítás:
35 %
Szállítás:
1-10 munkanap
Készleten
Polcra

"Én voltam a legautentikusabb rock and roll fej a nyolcvanas években" - állítja magáról Dénes József, ismertebb nevén Dönci, a pesti underground fenegyereke. Dolgozott nyomdai segédmunkásként, öltözőőrként és könyvárusként is, de elsősorban mégiscsak gitáros volt. Számára a zene jelentette az életet. Ám amikor érezte, hogy közeledik az utolsó dal, lecsavarta az erősítőt, és befelé kezdett fülelni.
És írt egy könyvet. A hetvenes-nyolcvanas évek jassznyelvén, prédikátori éleslátással az igazán lényeges dolgokról. A gyógyszerezős korszakról, a Kassák klubos bandákról és a Hit Gyülekezetében eltöltött éveiről. A Sváb- és a Szabadság-hegyről, Amszterdamról, Nagy-Britanniáról, és arról, milyen jó volt mégis mindig visszatérni a golyóluggatta, málló ferencvárosi falak közé. Arról, milyen érzés volt bekerülni a "pasarétiek" zenekarába, és miképp ismerkedett meg a szakállas szürkeállománnyal. Arról, mi történik, ha egy férfi úgy istenigazából beleszeret egy nőbe, és micsoda, ha a nő már nem szereti többé. Legfőképpen pedig arról, képes-e beilleszkedni egy örök kívülálló bármilyen közösségbe, vagy kilökődik, mint a bőr alá fúródó szálka? Lehetünk-e egy életen át szökésben?



"Hogy mennyire ismerjük fel a köztünk élő zsenit, döntse el a hálás utókor." (Víg Mihály)



"Dönci, a zeneszerző, a gitárvirtuóz. Az echte ferencvárosi pestisrác. Az érző, intellektuális hajlamú kereső, a mosókonyhai levegőjű munkássorról.
Dönci, az egyetlen, aki közülünk akkor igazán zenélni tudott, akitől magam is tanulgattam.
Dönci, a barát. Az intézeti múlt mély sebei miatt néha másokon is sebeket ejtett, mégse lehetett rá hosszan haragudni. Végül tán ez a kihordhatatlan fájdalom rántotta vissza őt ugyanabba a spirálba, amiből a 80-as években már egyszer kiszabadult.
Dönci, akinek a fél-háromnegyed árvaság szántotta át lelkét.
Az éhező-szomjazó, aki meglepő értelmi képességeivel kitörni készült hátteréből.
Dönci, akit a rácsok újra maguk mögé zártak.
Megtudtam, hogy végül mégse menthetetlenül. Az utolsó pillanatban szíve még kifért a résen, hogy befogadja Magyarország fölött az ég. Mert megvan írva: Aki az Úr nevét segítségül hívja, az megmenekül." (Pajor Tamás)



"Dönci a barátom volt. Minden mondatából kihallom tudásszomjas, érzékeny, megszállott, esendő, karcos hangját. Mint amikor Bachot játszott konokul a gitárján, a Mester u. 46-ban, a gangra nyíló konyhában az intézetből frissen szabadult fiú. Pontos, tiszta, szép, őszinte, kíméletlen. Egy korszak lenyomata." (Forgách András)