SZABLYA ÉS KERESZT

Bere a fiatal megyeri vitéz kalandos élete.\"A másik hang, egy emberi kiáltás, majd a vele egy időben meginduló vágtató lovak robaja már sokkal ijesztőbben hangzik. A belém ivódott nevelés, reflexek azonnali cselekvésre ösztönöznek. Felugrom a lovam hátára és vágtatva indulok a csónakom felé. Látom, hogy három csoport vágtat felém. Az egyik oldalról tör rám, így irányt kell változtatnom a folyó egy közelebbi pontja felé. Hirtelen rádöbbentem, hogy nagy bajban vagyok, ott a part nagyon meredek. De nincs más esélyem, mint a folyó, így vágtatok tovább. Közben nyílvesszők tömege száll felém. Éles fájdalom hasít a bal combomba. Eltaláltak, de nem tudok vele foglalkozni, jó lenne kitörni a szárát, de ezzel sem akarok időt veszíteni. Lovam nyakára hajolva igyekszem minél kisebb célpontot mutatni. Hallom, hogy a lovamat is több vessző sebesíti meg, fájdalmas nyerítéseket hallok minden találatnál. Szerencsére nem halálosak a sérülései, és nem bukik fel.\"