Leírás
Ezt a várost egyébként is érdemes tanulmányozni. Három nép él a falai közt, melyek kölcsönösen fel akarnák falni egymást. Egyiknek hatalma van, a másiknak ereje, a harmadiknak hagyományai. Ezt a harmadikat alkotják az erdélyi szászok, egy kihalófélben lévő népecske, érdekes, mint minden, ami egyszer volt, s aztán megsemmisül.Adolf Meschendörfer írta ezeket a sorokat Brassóról, egy brassói lapban folytatásban közölt regényében, 1908-ban (LEONÓRA, Egy Erdélybe vetődött idegen regénye). A később könyv alakban is megjelent mű magyar fordítását tartja kezében az Olvasó. Szerzőnek a három népre vonatkozó állítását átszínezte azóta a történelem. A mára lényegében közösség nélkülmaradt erdélyi német irodalom huszadik évszázadi műveit érdemes olvasni; követni, látni (aLeonóra szerzőjével szólva: tanulmányozni), hogy az erdélyi németek miképpen néztek szembe romániai, kisebbségi helyzetükkel, hogyan élték meg erdélyi magyarokéval közös sorsukat?Adolf Meschendörfer (Brassó, 1877 Brassó, 1962) egyre inkább az erdélyiség és németség emblematikus figurájává válik nem csupán azért, mert ő a himnikus Siebenbürgische Elegie (Erdélyi elégia) költője, hanem azért is, mert az idő múlásával mind fontosabbnak érzett (mind fontosabbá érett!) regények szerzője. A világcsavargó Dr. Svend és az emancipációra vágyófiatal lány, Leonóra történetét elemző regény az erdélyi szász irodalomban addig szokatlan módon kritikusan viszonyult népéhez.Német nyelvből fordította Veres István.A borító Paulheim A. rajzának felhasználásával készült.Szerkesztette és az utószót írta: Szávai Géza