A DOBOZ - TÖRTÉNETEK A SÖTÉTKAMRÁBÓL

A legújabb Grass-regény címe a valaha oly népszerű, olcsó népkamerára utal, mely a háború előtt (és utána is még sokáig) ott volt szinte minden német háztartásban. Annak a konkrét darabnak azonban, amely már Grass előző, nagy sikerű könyvében is felbukkant, s amely majdnem sértetlenül megúszta az amúgy minden mást elpusztító bombatámadást, egészen speciális tulajdonságai voltak. A vele készített képeken ugyanis nemcsak a jelen, hanem a múlt és a jövő is megjelent…Ezek a képek adják az apropót a könyv történeteihez. A fotók segítségével megjelenített történetekről a szerző gyerekei beszélnek. Grass képzeletben egy asztalhoz ülteti nyolc gyermekét (hat saját, kettő hozott), és velük mesélteti el, kommentáltatja a képeket, illetve az apa életének eseményeit és a művek keletkezését. A hang ezúttal – Grassnál merőben szokatlan módon -- az ő hangjuk, őket, a gyermekeit beszélteti most az elbeszélő.A Hagymahántás közben utolsó lapján az író kijelenti, elfogyott a hagyma, vége a mesének. Az önéletírás ott, abban a formában valóban véget is ér. A doboz mesének és dokumentumregénynek a keveréke, amely egyfelől lírai hangú tisztelgés a családi fényképész, Maria Rama alakja előtt, és -- csak kisebb mértékben -- önéletírás, önreflexió.Akik ismerik és szeretik Günter Grass könyveit, nem fognak csalódni ebben sem.