PISZKOS FRED, A KAPITÁNY - A PONYVA GYÖNGYSZEMEI

\"\"\"– Uram! A késemért jöttem!– Hol hagyta?– Valami matrózban.– Milyen kés volt?– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?– Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?– Kagyló.– Hány részből?– Egy darabból készült.– Akkor nincs baj. Megvan a kés!– Hol?– A hátamban.– Köszönöm...– Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem.Egy darab húszcentis kagyló-ritkaság.– Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...– Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.– De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.– Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.– Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.– Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!– Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem!– Hm... nehéz ügy...– Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön.– Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...\"\"\"