Gazsó Ferenc szociológus, professor emeritus a Budapesti Corvinus Egyetemen. Békésszentandráson
született 1932-ben. 1949-1954 között az ELTÉ-n folytatta felsőfokú tanulmányait. Az egyetem elvégzése
után az MTA-TMB ösztöndíjas.

1957 márciusában letartóztatták ellenforradalmi cselekvés vádjával. A gyűjtőfogházi hónapokat követően Kistarcsára internálták. Szabadulása után rendőri felügyelet következett. Aspirantúráját megszüntették, a letett vizsgákat érvénytelenítették, kandidátusi értekezést nem nyújthatott be.

1961-ig alkalmi munkából élt. Az említett év őszén szerződéses munkát kapott a Csepel Vas- és Fémművek Dolgozók Általános Iskolájában, ahol történelmet tanított.

1963-ban a Fővárosi Pedagógiai Intézet munkatársa lett, szociológusként dolgozott. Ezt követően
tudományos főmunkatárs a Társadalomtudományi Intézetben.

1980-tól tanszékvezető egyetemi tanár a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol új tanszéket,
továbbá szociológus szakképzést szervezett. Közben az Oktatáskutató Intézet főigazgatójaként is dolgozott.

1983-1988 között művelődési miniszterhelyettesként az oktatási rendszer átalakítását,
új oktatási törvény kidolgozását és bevezetését irányította.

1988-ban visszatért az egyetemre, továbbá az MTA Politikatudományi Intézetének főmunkatársa.

Szakmai pályafutása során széleskörű szociológiai kutatásokat végzett az iskolaszociológia, a társadalmi egyenlőtlenségek, a generációs folyamatok, a politikai tagoltság és szocializáció, a választói magatartás, a pártrendszerek és hatalmi elitek témakörében. A kutatási eredményeket nyolc könyvben és számos tanulmányban foglalta össze.

Tanári pályafutása során a szociológia számos ismeretkörét tanította. Az utóbbi években elsősorban
általános szociológiát, iskolaszociológiát és politikai szociológiát oktat.