ÁTRAJZOLT HATÁROK

Az egykori Csíkszék keleti peremén, Székelyföld és Moldva határán fekvő terület évszázadok óta magyarok és románok, római és görögkatolikusok (illetve a 20. század második felétől ortodoxok) együttélésének színtere. Olyan hely, ahol a hosszú távú asszimilációs folyamatok eredményeként a vallási, nyelvi, kulturális elemek sokrétű keveredése, egymásba fonódása következett be. Az itt élő közösségek tagjai emellett a 20. századi politikai-vallási átrendeződések nyomán, illetve a párhuzamosan zajló román és magyar nemzetépítési törekvések következtében változó módokon és intenzitással kapcsolódtak a románsághoz és a magyarsághoz. A kötet e közösségek egyikét mutatja be, a felekezeti együttélést, továbbá a helyiek vallási és etnikai kötődéseinek alakulását a 19. század végétől napjainkig. A vizsgált falu lakossága etnikailag vegyes eredetű, ám a 20. század közepéig egységesen görögkatolikus vallású volt, 1948 óta pedig nagyjából fele-fele arányban oszlik római katolikusokra és ortodoxokra – és a statisztikák szerint a helyiek ezzel hozzávetőleg megegyező arányban vallják magukat magyaroknak és románoknak. A szerző behatóan foglalkozik a görögkatolikus, római katolikus és ortodox egyházak helyi történetével, a pasztorációs viszonyok és a nyelvhasználat változásaival, a 20. századi politikai, egyházpolitikai átalakulások, illetve a román és magyar nemzetépítési folyamatok lokális hatásaival. Megvizsgálja a felekezeti együttélés jelenkori viszonyrendszerét, a vallási és etnikai kötődések, határok és határátlépések napjainkig megfigyelhető formáit, intézményes, családi és egyéni kereteit. Esettanulmányokkal illusztrálja a helyi társadalmi és vallási élet azon szegmenseit, amelyek az együttélés és a közösségen belüli felekezeti-etnikai határok szempontjából a legfontosabbak. A kötet lapjain egy sajátos, „köztes” helyzetű faluközösséget ismerhetünk meg, ahol a politikai változások, történelmi krízishelyzetek, vagy éppen mindennapi vallási és társadalmi gyakorlataik során a hely