MINDEN HARMADIK KEDDEN

Minden harmadik kedden találkoznak egy diszkrét panzióban. Egy negyven körüli férjes asszony, és egy ugyancsak házas férfi. Nincs szó közöttük szerelemről, csak titkos találkákról, jóleső, a hétköznapokat elviselhetőbbé tevő szexről. Látszólag. Mert a másik idősíkban rettentő történések is fölsejlenek. Az asszonynak egy balesetben meghalt a kislánya. A férjének van egy harminc éve tartó szerelmi kapcsolata. A férj a sokszor depresszióba eső feleségét egy pszichológusnőhöz küldi. Ám sok-sok mély beszélgetés után itt éri a legsúlyosabb csalódás…Pontosan azt akarja, amit csinálnak. Azt akarja, hogy háromhetente találkozzanak, szeretkezzenek, beszélgessenek, aztán a következő alkalomig éljenek úgy, mintha a másik nem is létezne.Ezért nem hajlandó a két találkozás közötti időben üzenetekkel, telefonhívásokkal életben tartani a kapcsolatukat. Ha a randevúk közötti időben nem keresik egymást, megmarad a távolság, s ettől minden újabb alkalom olyan, mintha az első volna. Megmarad az élmény frissessége, a partner újszerűsége, és nem kell attól tartania, hogy kiszolgáltatottjává válik az érzéseinek, vagy a másik érzelmei kötik gúzsba. Nikolett arra gondolt, ez akár érdekes játék is lehetne, ha ő játszhatná, s nem vele játszanák.”