Leírás
A Viharkirálylány az ablakpárkányra szállt és letérdelve bekukucskált a szobába. A nagy díványon Anya ült, mellette jobbról-balról szorosan mellé bújva a hároméves kislánya és a négyesztendős kisfia. Ahányszor az ég megzendült, a gyerekek összerándultak ijedtükben és még jobban átölelték Anyát. A Viharkirálylány nem várhatott tovább. Ügyesen bekúszott az ablakpárkány alatti résen a szobába. Anya semmit nem vett észre. Ám a kislány szája tátva maradt. Még soha nem látott ilyen könnyű, pici és szépséges jelenséget. Épp olyan, mint amilyen én leszek, ha majd királynővé változom, gondolta.Vihar, sötétség, egyedüllét, eltévedés nincs olyan kisgyerek, akinek ne lenne valamilyen rejtett vagy kimondott félelme. Talán nehéz beszélni róla, talán csak egy képzelt barátjának meri bevallani. Ám ha egy mesében testet ölt a szorongás, majd kibontakozik a megoldás is, a gyerekek könnyebben feldolgozzák ugyanezt a saját életükben. Észrevétlenül szárnyalva, akár a Viharkirálylány.