A könyv két szegmensre bontható: a szívbaj előtti bohém hevületre és az ösztönös jelen(lét)re. Hét évvel ezelőtt volt egy (kihordott) infarktus epizódom. Ugyan nem láttam a világosságba vezető alagutat - de annyira presszurált a mellkasom, hogy a félelem és rettegés átment egy \"fájdalmon túli kellemes és mély álomba\", amely azóta is inspirál szakadatlanul..