UTAZÁS PARKINZÓNIÁBAN - EGY PARKINSON-BETEG NAPLÓJA

Beteg vagyok! Visszavonhatatlanul, kétségtelenül. A tudomány szerint gyógyíthatatlan, de nem halálos beteg.A Parkinson-kórt negyvenéves koromban diagnosztizálták A helyzet eleinte évről-évre, később hónapról-hónapra, majd napról-napra rosszabbodott. Manapság pedig már percről-percre csúszom lejjebb, egyre lejjebb.Bár a Parkinson-kór nem gyógyítható, de a tünetei gyógyszeres kezeléssel hosszú ideig elég jól kordában tarthatóak.Egyszer azonban eljön az az idő, amikor már nem hatnak a szájon át bevehető gyógyszerek. Akkor lehet szó a duodopa-kezelésről, S ha már ez sem segít, jöhet a neuro-pacemaker és vele az az agyműtét. A beteg mindkét módszerrel éveket nyerhet és addig csaknem teljes értékű életet élhet.A sokáig szedett gyógyszerek azonban nem csak használnak, de árthatnak is!Megjelen(het)nek azok a mellékhatások, melyek a pszichiátria zárt osztályára is vezethetnek.Onnan pedig nagyon nehéz a visszaút! Nekem is csak feleségem emberfeletti munkájával és áldozatkész segítségével sikerült!Budapest, 2015. Fehér Györgyokleveles villamosmérnökrokkant-nyugdíjas újságíróEz egy rendhagyó napló, nem az ismert, hagyományos napló formájában megírt ese­ménytörténet. A betegség felismerésétől, az akkori és azóta megélt sorsdöntő történések kronologikus sora, frappáns, sokat mondó és sűrűn telehintett stáció-alcímekkel. Itt nem a stáció keresztúti jelentéséről (bár a kereszt hordozása átvitt értelemben megállja a helyét), hanem az emlékek állomásairól van szó.