MEDDIG TART A KAPCSOLATUNK - SZÍVLECKÉK NŐI ÖNISMERETBŐL

„Ki kell menni, ezt mondom mindig, ki kell lépni önmagunkból, szabadulni, sokáig szaladni és messzire látni, túl a horizonton, oda, ahol az ég kékje és a tenger azúrja összeér, és hiába keresed összeszűkült szemmel a vékony határ­ vonalat, nem találod a különbséget. Minden elmúlt szerelem előráncigál egy szívleckét a tarsolyából, és ha hagyod, akkor fájdalmak és kínkeservek során beleveri a fejedbe a lényeget, hogy csak úgy léphetsz maga­sabb osztályba, amikor már mindent tudsz. Akkor menj tovább, amikor eleget voltál egyedül. Mint ami­kor egy pihentető alvás után kitárod a zsalukat, jólesőt nyúj­tózol és hagyod, hogy újra belopódzón a napfény és arannyá színezze a félhomályt. Egy gyötrődéssel teli, átizzadt, átfor­golódott éj után kellemetlenül szúr a bántó reggeli fény, neerőltesd hát a jókedvet, a pozitív szemléletet, az élettel telienergiát, amikor romjaidban heversz. Jogod van szomorúnak lenni. Jogod van egyedül lenni. Az egyedüllét, a párkapcsolat nélküliség ne legyen a mai ember