Borsodi L. László könyve a 20. század második fele magyar költészetének egyik legkiemelkedőbb életművét megalkotó Baka István Tájkép fohásszal (Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996) című költői testamentumának monografikus igényű értelmezése. A költő halála előtt összeállított, az alkotás felől lezárt és végleges, a teljes költészetet magába foglaló, forrásmunkának tekintett kötet zárt egész, olyan félreismerhetetlenül egyedi poétikai világ, amelyet a metaforikus-szerepjátszó versnyelv maszköltései és ciklusváltásai teremtenek.

A Maszk és szerepjáték. Baka István kötészetei című költészeti monográfia az immár húsz éve elhunyt költőre és életművére kíván emlékeztetni. Arra hívja fel a figyelmet, hogy Baka István olyan esztétikailag értékes, poétikailag hiteles tragikus és groteszk-ironikus maszkköltészetet teremtett, amely a magyar történelmi veszteségeket összegezve önkritikusan szól az azokat okozó egyéni és közösségi bűnökről. A közösségi-történelmi tragédiákon túl egyetemes lét- és nyelvfilozófiai keretben felveti azokat a kérdéseket is, amelyek egyrészt az emberi lét kilátástalanságára, a transzcendencia hiányára és az identitásvesztésre döbbentenek rá, másrészt a költői szó értékére mint a kultúra teremtette egyetlen egzisztenciális reményünkre emlékeztetnek.