AZ IKONFESTÉSZET LEXIKONA

Ruzsa György Az ikonfestészet lexikona című kötete hiánypótló szakmunka,amelyben részletesen megtalálhatjuk az ikonokkal kapcsolatosorosz és görög alapfogalmak magyarázatát. A szerző művében arra törekszik,hogy lexikonja ne legyen száraz és unalmas olvasmány, ugyanakkora szakszerűség kívánalmainak is megfeleljen. Magát az ikont ígydefiniálja: „Tágabb értelemben bizánci jellegű szentkép, szűkebb értelembena keleti kereszténység táblaképe”, vagyis olyan kép, amelyet elsősorbanfatáblára festettek. Teológiai szerepére is kitér, így példáulhangsúlyozza, hogy az ikon az emberi test feltámadás utáni, megdicsőültállapotát elővételezi, és a szentek arcát és alakját lelkies finomsággalmutatja be. A lexikon szócikkei között egy-egy hosszabb tanulmányt istalálunk, amely például azt tárgyalja, hogyan inspirálta az ikon a 19. és20. századi prózaírókat, köztük Makszim Gorkijt, aki „Inasévek” címűművében egy ikonfestő műhelyt is bemutat. A szerző szomorú érdekességkéntarról is ír, hogy a kommunizmus éveiben kiadott „Kis szovjetenciklopédia” miként definiálta az ikont: „A keresztény istenek (sic!) ésszentek ábrázolásának egyházi megnevezése”, amely „zavarja a dolgozókelmaradott rétegeit a szocia lizmus építésében”. Ez alapján érthető,miért várt a sztálini terror időszakában az ikonokkal foglalkozó tudósokra,köztük papokra szomorú sors, szibériai rabság és kivégzés. Közülüktöbbről hosszabb tanulmányt találhatunk a kötetben, de jó néhányjelentős ikonfestő (Andrej Rubljov, Feofan Grek, Gyionyiszij stb.)munkásságáról is; részletes elemzés olvasható például Andrej RubljovÓszövetségi Szentháromság-ikonjáról, amelynek láttán a mártírhalálthalt Pavel Florenszkij atya, teológus így kiáltott fel: „Rubljov Szentháromságalétezik, tehát létezik Isten!” A kötetet mintegy 180 színes fotóteszi szemléletessé.