VASÁRNAPI GYEREKEK

A Bergman család 1926 júliusában szokás szerint adalarnai nyári lakban vakációzik. Egyik vasárnap,Krisztus megdicsőülésének napján a lelkész apánakegy távolabbi község templomában kell prédikálnia.Kerékpárral és vonattal mennek – ő és a kis „Pu”, azakkor nyolcesztendős Ingmar. A kiránduláson sokélmény éri a kisfiút: a biciklizés veszedelmei, a komponkapott atyai nyakleves, a tettlegességig fajulóhitvita a vendéglátó lelkészék ellenszenves fiával, afürdés az apjával, a végítéletre emlékeztető vihar…De vihar tombol a lelkében is: álom és valóságcsatázik benne, szüleinek idealizált képe megrepedezik,az idillinek induló nyaralás megtelik hátborzongatóélményekkel, és az öngyilkos órásmester ijesztőkísértethistóriája nemcsak meglódítja Pu fantáziáját,hanem valóságosan is betör az életébe. Mert ha egyvasárnap született gyerek – mint amilyen Pu –Krisztus megdicsőülésének napján hajnalhasadáskorfelkeres egy olyan helyet, ahol valaki önkezévelvetett véget életének, látnoki képességre tesz szert….„A Vasárnapi gyerekek voltaképpen egy emlékpontos története – mondta erről a könyvéről IngmarBergman. – Ennyire közel menni nem mertem sohasemmihez.”