Jelen munka a hazai szakirodalomban első ízben, de a vizsgálódás hatóköre szempontjából a külföldi szakirodalomra tekintve is újszerű módon és tág kontextusban kívánja elemezni a római zálogjog, konkrétabban pedig a többszöri elzálogosítás római jogi matériájának egyik alapvető intézményét: a ius offerendi császárkori római jogban kialakult konstrukcióját.