KÁRÓKARESZ ÉS ANGYALANDI

Kezdetben egyetlen betu?, egyetlen rajz sem volt ebben a ko¨nyvben. Csak a fel-felta´mado´ Sze´l futkosott a lapokon. Egy nap Angyalandi jelent meg mezi´tla´b, tana´cstalanul az egyik oldalon. Maga´nyosnak e´rezte maga´t, elhagyatottnak. Rajzolt ha´t maga´nak egy ha´zat, hozza´ kertet, ibolyaillatot. Nemsoka´ra betoppant hozza´ Karo´karesz, a ho´bortos kira´lyfi, e´s vele jo¨ttek a ko´cos mese´k. Angyalandi a fiu´ valamennyi to¨rte´nete´t belei´rta, belerajzolta ebbe a ko¨nyvbe, hogy Karesznek ne legyen honva´gya. Bene´pesedtek a lapok, tolongtak rajtuk a betu?k, repkedett felettu¨k a csoda´s va´ros, e´s megjelentek a ko¨nyvben Ka´ro´karesz bara´tai is. Egy nap azonban egy ijeszto? valaki azt rikoltotta: „Dio´s Csu¨lo¨k!”, e´s mindenki azonnal fe´lni kezdett. A Ko¨nyv Ne´pe elindult, hogy megtala´lja a fe´lelmetes Ize´t, aki elrabolta a betu?ket e´s megijesztett mindenkit, e´s ve´gu¨l elrabolta Angyalandit is. Ka´ro´karesz ekkor szerelme meg- mente´se´re indul...