EMLÉKEIM DIRIBDARABJAI

Félperces történetek, mondja szerzőjük ezekről az írásokról az Örkény iránti tiszteletből.Próbálgatta a pillanat formáit, az írások jó részére illik, hogy klasszikus novella, de akadközöttük hosszabb elbeszélés is. A történet egyszer csak „írja önmagát”, és megszabja a magahatárait. A történetek szereplői azok, akik között élt; színterei pedig életének színterei. Tágasez a világ időben is, térben is. Dédanyjának tragikus sorsa a 19. századba visz, és sokfelémegfordulhat vele az olvasó Norvégiától Oroszországig. Amikor „letette a tollat”, rádöbbent,sokkal érdekesebb volt az élete, mint képzelte. „A novellához – ahogy Mándy Iván írta –szerencse kell. Össze kell találkozni valamivel, ami fellobbantja a képzeletet, az emlékezetet,eszünkbe juttat valamit, ami van, vagy nincs, megtörtént vagy sose történt meg.”Valószínűleg úgy ítéli majd meg az Olvasó, hogy az irodalomtörténész, kritikus KomáromiGabriella szépíróként is méltó a figyelemre.