KÖNYVEKRŐL

Napjainkban egyre ritkább, ezért mind értékesebb kincs a könyvkritika. Kivált a jó: vagyis amelyik nem pártosan elfogult, nem a politikai hatalom és érdekek szolgálóleánya, nem az irodalmon kívüli propaganda eszköze, nem kirekesztően bennfenteskedő és nem is „korporatívan” szolgalelkű-tekintélyimádó. Írók panaszolják, hogy műveik visszhangtalanok maradnak, s ha két-három recenzió napvilágot lát róluk, már örülnek. Annál fontosabb, milyen az a visszhang. Hiszen a „hass” nem csupán a reformkorban volt a költők – Kölcsey megfogalmazta – első számú parancsolata: örökkön vezérlő imperatívusza az a tollforgatóknak. Az olvasók pedig iránytűt és mérleget igényelnek, hogy eligazodjanak a könyvpiaci dömpingben, hogy ne csak a reklám irányítsa, vezesse – gyakran félre – őket. (Madarász Imre)