IRODALOM ÉS MÉDIAKULTÚRA

E könyv írásai abból az előfelvetésből indulnak ki, hogy a 19. századi európai kultúra már a tömegmédiumok kultúrája: mind a sajtó, mind pedig az irodalom történeteket forgalmaz a világról. Egy új paradigma, a reprezentatív, narratív modell lép működésbe: a szerzők olyan mediátorrá válnak, akik a valóság és a befogadók között találhatók, akik képesek elmesélni a világot. Az irodalom nem a médiarendszertől függetlenül, hanem abban, annak függvényében alakul.A kötet egyes részeiben nem csupán a médiakultúraként értett tömegkultúra elméleti és történeti kérdéseit vizsgáljuk, hanem e kulturális logika egyik első, globális méretekben ható műfajának magyar változatait is (Nagy Ignác, Kuthy Lajos és Kiss József regényei az 1840-es évek óta népszerű regénytípus, az Eugene Sue-féle városi rejtelmek műfaját adaptálják). Találhatunk olyan írásokat is, amelyek a magyar bűnügyi regény intézményesülésének kérdéseit tárgyalják, és több, szerzői életművekkel foglalkozó elemzést is (Gúthi Soma elbeszélései; a Louis Lucien Rogger álnév alatt alkotó szerzőpáros, Aczél László és Aigner László nemzetközi jelentőségű karrierje; Rejtő Jenő életműve, illetve Kondor Vilmos Bűnös Budapest című sorozata).