A MODERN KOR LEGENDÁI. ESSZÉK A MEGSZÁLLÁS IDEJÉBŐL

CZESŁAW MIŁOSZ (1911–2004) költő, esszéista, regényíró, műfordító és irodalomtörténész a XX. századi lengyel irodalom meghatározó alakja. Az Oroszországhoz tartozó, litvániai Szetejniében született, a vilnai Báthori István Egyetemen végzett, diákéveiben indult költői pálya­futása. A háborút Varsóban vészelte át, majd diplomá­ciai szolgálatba állt, 1951-ben menedékjogot kért Francia­országban. 1960-ban áttelepült Amerikába, nyugdíjazásáig a Kaliforniai Egyetem szla­visztikaprofesszora volt. 1980-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Esszéíróként az ideológiák változásai, a közép-európai regionalizmus és a metafizikai gondolkodás foglalkoztatja. Magyarul megjelent esszé­kötetei: A rabul ejtett értelem (1992, 2011), Szülőhazám, Európa (1993), A kétségbeesés tisztasága. Válogatott esszék (1999), Az Ulro országa (2001), Metafizikai pauza (2011), Családias Európa (2011).Miben talál vigaszt egy kétségbeesett fiatal költő, ha idegen hatalom tartja megszállva a hazáját, és úgy érzi, összeomlott körülötte az európai civilizáció? Czesław Miłosz sajátos öngyógyító terápiát alkalmazott: sorra vette, milyen eszmék vezettek az európai gondolkodás csődjéhez, és ezek hogyan jelennek meg a világirodalom legismertebb műveiben. Defoe, Stendhal, Balzac, Gide, Tolsztoj regényalakjain keresztül vezeti le, hogyan alakult ki és változott a természeti lény, a „jó vadember” az akaratát érvényesítő, gátlástalan törtetővé, mindenkin felülemelkedő individualistává, és hogyan vezetett ez az eszmény a totalitarizmusok diadalához. Eredetileg nem is közlésre szánta ezeket az írásokat, illegális összejöveteleken, varsói vitakörökben tárgyalták meg őket.A kötet második részében Czesław Miłosz és Jerzy Andrzejewski levélnek álcázott esszéi olvashatók. Nem szabályos levelek, inkább a két írót foglalkoztató dilemmák lenyomatai, nem is egymást próbálják meggyőzni nézeteikről, hanem a saját álláspontjukat fogalmazzák meg. Két írói magatartás és felfogás ütközik bennük: Miłosz kétkedő, racionális alapállásból vi