HIT, ILLÚZIÓK NÉLKÜL

„Ebben a könyvben a lehető legnagyobb objektivitássalszeretnék beszámolni mozgalmas életemről,arról a hetven évről, amely alatt az egész világ is olynagy változásokon ment át – írja emlékirataiban azelső magyar polgári demokrácia vezetője. – Önmagunkrólnehéz teljes őszinteséggel írni, és sokankövetik el azt a hibát, hogy nem úgy írnak, ahogy azadott időben éreztek, hanem ahogy később, soktapasztalat után látják magukat és a dolgokat. Nemamilyenek voltak, de amilyenek szerettek volna len -ni. Valaki azt mondta, hogy az emberek akkor kezdenekemlékiratokat írni, amikor már mindent elfelejtettek.Életünk sok viszontagsága ellenére isazonban meg tudtunk őrizni rengeteg levelet, dokumentumot,feleségem naplóinak nagy részét, s ezekkelfel tudom eleveníteni emlékeimet. De egyébkéntis jó memóriám van, és sokszor a legkisebb részletekigemlékszem azokra az eseményekre, amelyekéletemben fontosággal bírtak. (…) Gyakran töprengekrajta, hogyha újra kellene kezdenem, ugyanúgycselekednék-e, ugyanúgy reménykednék-e, ugyanúgyigyekeznék-e megjobbítani a világot. Azt hi -szem, igen. Mindannyiunknak megvan a magunksorsa, a magunk szerepe, amit be kell töltenünk, ésmajd a történelem fogja megítélni, sikerült-e valamiértékeset alkotnunk.”Az angolul 1956-ban, már Károlyi halála utánpublikált kötet eddigi magyar kiadásai csak kihagyásokkaljelenhettek meg. Az Európa KönyvkiadóEmlékezések sorozatában most először lát napvilágota teljes, csonkítatlan szöveg.