A demokráciával kapcsolatos kérdések, az annak gyakorlatát illető vélemények mindennapos beszélgetéseink szerves részét képezik. Érintettsége jogán bizonyos értelemben - mindenki "ért hozzájuk". A "hermeneutika" kifejezés viszont, mely hagyományosan a szövegértelmezés
tudományaként volt ismert, jellemzően csak szűk szakmai körökben használatos. Mindazonáltal e diszciplína a 20. század során új jelentőségre tett szert, elsősorban Martin Heidegger és tanítványa, Hans-Georg Gadamer munkásságának köszönhetően. Az új emberkép szerint, mely e szerzőknél
kirajzolódik, az emberi "ittlétet" mindenekelőtt halandósága, végessége, időisége, s az ezen időiségben számára felnyíló mindenkori létértelem tünteti ki a létezők körében. Innen tekintve az ember minden
világviszonyulásában értelmező, megértő, vagy éppen e megértésben kudarcot valló lénynek bizonyul ezzel pedig a hermeneutika magában az emberi egzisztálás dimenziójában ver gyökeret, e dimenzió
tekintetében tesz szert egyetemes jelentőségre.

Állampolgári mivoltunkban, s társadalmi érintkezéseink során tehát mindannyian érdekeltek vagyunk a
demokrácia kérdéseiben. Megértő, értelmező módon viszont már mindig is érintettek vagyunk tulajdon
létünkben, egzisztenciánkban. Mi rejlik azonban abban a viszonyban, mely e két elemi érintettségünk
közt vélhetően fennáll? Hogy tehát az interpretáció tudományaként értett hermeneutika miként
hozható összefüggésbe a demokrácia kérdéseivel, miként tehet az szert a politikai-társadalmi rendet
illető, mégpedig közel sem marginális, hanem bizonyos tekintetben nagyon is alapvető jelentőségre -
elsősorban ezeket a kérdéseket igyekeztünk körbejárni ama 2010-ben, Miskolcon megrendezett
konferencia keretében, melynek előadásait itt szerkesztett, alkalmanként kibővített változatban a
Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánljuk.