Leírás
A 19. század első felének bútorművészete több mint egy évszázada töretlen közkedveltségnek örvend hazánkban és általában a kontinensen. Érdekes módon az 1850 utáni fél évszázad a biedermeierben még egy szellemi posványnak tekintett korszak elkorcsosult bútorstílusát látta. A historizmus azon bútorokat preferálta, amelyeket történeti előképek, esetleg az ekkor alakult iparművészeti múzeumokba begyűjtött emlékek alapján építészek terveztek. A 20. század hajnalán az ébredező modern művészet a biedermeierben saját előképére ismert, és mint utolsó igazi bútorstílust, amely még nem a történeti motívumok önkényes eklektikájával, hanem szabad fantáziával, a funkció és az asztalosszakma szabályai szerint alkotott új formákat, visszahelyezte jogaiba. Azt az őszinte stílust látták benne, amely még nem a parvenü liberális polgárság úrhatnámságának, az urak lakberendezésére kacsintgató stílusa volt. Magyarországon a reformkor, a táblabíró kor lakáskultúráját a két világháború között emelték