KENDŐZETLEN FELJEGYZÉSEK KOLOZSVÁRRÓL

Szilvássy Carola báróné (1876–1948) Kolozsvár emblematikus személyisége, az első világháború sebészeti különítményének ápolónője, aktív közéleti tevékenységet folytató hölgy volt, a Kolozsvári Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöknője, az Erdélyi Helikon védasszonya, az Óvári Szalon mozgatórugója, az Erzsébet Rend kitüntetettje, a diakonissza mozgalom első számú támogatója. Édesapja Szilvássy Béla földbirtokos, édesanyja báró Wass Antónia. Carola báró Bornemissza Elemérnek lett a felesége. Egyetlen gyermekük korai halála után különváltak. Hetvenkét éves korában halt meg Kolozsváron. Sírjára a jelenlevők emlékezete szerint Bánffy Miklós helyezett egy vörös rózsacsokrot. Janovics Jenő rendezésében ő játszotta elsőként Nóra szerepét a kolozsvári színpadon. Bábáskodott a Helikon-kör születésénél, szerkesztői munkát is végzett, és nem csak Bánffy Erdély-trilógiája esetében az érintettség okán. Szerb Antal is elsőként neki küldte el a Magyar irodalomtörténet kéziratát, azzal a megjegyzéssel, hogy ha alkalmasnak találja, küldje tovább. A meghökkentő adalékok értelmezésében talán segít, ha eláruljuk: Carola nemcsak valamennyi megjelenő könyvet elolvasta, de négynyelvű olvasónaplót is vezetett. A jelen emlékkönyv a Carola-hagyaték első feldolgozása, melyben a korabeli erdélyi kultúrélet hétköznapjai, a galíciai front pokolbéli napjai mutatkoznak meg, valamint a báróné versei, novellái és a hozzá írt levelek mentén kibontakozik a húszas évek kolozsvári kultúrtörténete, számos kevésbé ismert részlettel gazdagítva a helytörténet iránt érdeklődők kíváncsiságát. Szilvássy Carola naplójegyzetei pedig egy kor autentikus lenyomatai arról, hogy egy erdélyi modern nemesasszony hogyan dolgozik, él, alkot az első világháború hétköznapjai közepette… Senki ne várjon borzongató részleteket, a helyzet kilátástalanságát, a hétköznapi nehézséget a monotonitás, a folytonos bizonytalanság adja, a vibrálás, ami átsü